Az alkoholista játszmák
A család rendszerszemlélete alapján minden családtag hat egymásra, és ha valahol a rendszerben zavar áll be, az mindenkit érint. A családi egyensúly megbomlása után a család újra szerveződik egy magasabb rendű szerveződésbe vagy pedig egy patológiás irányba. Mindkettő fenntartja a család egyensúlyát: az egyik képes a változásra, míg a másik nem egészséges, és csak látszatmegoldás van.
Egy ilyen hatása van a játszmáknak is, amit Eric Berne, a tranzakcióanalízis atyja hozott a köztudatba az Emberi játszmák című, nagysikerű könyvében.
A játszmák funkciója az intimitás elkerülése és az idő strukturálása, így minden játszmának van egy haszna, egy nyeresége.
Berne szerint azokban a családokban, ahol az alkoholizmus (vagy más függőség) jelen van, a családtagok alkoholista játszmát folytatnak, mely 3-5 szereplős. A központi szerepet, maga az alkoholista játssza és hozzá viszonyulnak a családtagok, mintegy körbevéve a különböző szerepviszonyulásokkal.
A családkonzulensek, ha észlelik a játszmákat, meg tudják zavarni a játszma menetét. Azt tudjuk, hogy minden a családban kezdődik, a szenvedélybetegség is, a gyógyulás is. A játszmák tudatosítása segít, hogy a családi rendszerben változás jöjjön létre, mivel a játszma addig működik, amíg mindenki játssza a maga szerepét. Ha a családtagok kilépnek a szerepekből, a szenvedélybeteg egyedül marad a problémájával, ami viszont a változás előfeltétele lehet.
A családtagok úgy vannak benne a szerepekben, hogy észre sem veszik, nem tudatos, hogy mit is csinálnak. Élik a mindennapi életüket, amikor a családtagok sorra játszák az üldöző, megmentő, balek, összekötő szerepeket és forognak maga a főszereplő, az alkoholista körül.
Egyik fontos szerep az Üldöző vagy Vádló, aki lehet a feleség, társ, testvér, de lehet az alkoholista felnőtt gyereke is, aki szidja, vádolja az alkoholistát, veszekedik vele a túlzott alkoholfogyasztásáért. Próbálja őt megváltoztatni a korholásaival.
A Megmentő szerep is egy fő szerepet játszik, amit betölthet a társ is bizonyos mértékben, de lehet a gyerek, és maga a segítő is bekerülhet ebbe a szerepbe. A megmentő az alkoholista családtag gyógyulását szeretné, bízik a javulásában, bízik abban, ha ő segítséget nyújt, támogatja, akkor annak lehet egy olyan hatása, hogy többet nem iszik. Ezzel a viselkedéssel leveszi a terhet, hogy a függő felelősséget vállaljon saját viselkedéséért.
A társ egyszerre lehet vádló, megmentő és akár balek is. Veszekedik, hogy hagyja abba az italozást, másnap megmenti a főnöke elől, ha nem tud bemenni dolgozni, és kontrollálja az italfogyasztását azáltal, hogy megveszi az italokat, hazaviszi a kocsmából. Így a házastárs egy megfigyelő pozícióba is kerül, állandó odafigyelést és koncentrációt igényel, nem tudja elengedni magát, nem tud szabadon létezni. Hasonlóképpen vannak az alkoholista gyerekei is, ők is a „tekintetüket” a függő személyen tartják, s ez még erőteljesebb, ha az egyik szülő bevonja a gyereket ebbe a „résen levésbe”. Résen kell lenni, hogy „ne igyon, hogy hazahozzuk a kocsmából, hogy megkeressük, hogy kiöntsük az alkoholt, eltüntessük az üres üvegeket, és még a társadalom is előtt is fenntartsuk a látszatot, hogy nincs semmi baj otthon.”
A balek vagy fajankó az, aki elhiszi, amit az alkoholista mond, pénzt ad neki, megígértetve vele, hogy nem alkoholra költi, miközben mindketten tudják, hogy függősége éltetésére költi a pénzt.
Az összekötő szerep lehet időnként a feleségé, a gyereké, aki megveszi az alkoholt, segít neki a beszerzésben vagy az üres üvegek eltüntetésében. De ugyanilyen szerepben lehet maga a kocsmáros, a barát, aki megkínálja egy korty itallal. Még odáig is eljuthat ebben a szerepben a házastárs, hogy együtt iszik vele, hogy kontroll alatt legyen tartva az italfogyasztás és „ne jusson neki annyi”.
Hogyan lehet változás ebben a rendszerben, amikor minden ilyen jól illeszkedik egymáshoz?
Az Újraépített életek (Békési és Dr. Kassai, 2022) című könyvben a szerzők arról írnak, hogy a játszma szereplőiben van egy közös tulajdonság, hogy nem vállalnak felelőséget: „a függőnek a szerhasználatáért, a hozzátartozónak pedig az ehhez való viszonyulásáért, valamint a saját jólétéért kellene felelősséget vállalnia, amelyet addig a szerhasználó családtag állapota határozott meg.”
Mit tehet a családkonzulens?
Mindenképpen az a családkonzulens, aki függő családokkal kezd el dolgozni, kell ismerje a függőséggel kapcsolatos alapfogalmakat, a szakirodalmi főbb műveket, a függőség természetét, a függőségi játszmákat, szerepeket.
A családkonzulens jelenléte megzavarja a családi dinamikát, és a szerepek is összezavarodhatnak, pl. a foglalkozás hatására az üldöző társ szelídebb, és inkább megmentő vagy balek lesz. Ezzel még tovább folytatódik a játszma, csak szelídebb formában. Nem ez a cél, hanem az, hogy a családkonzulenssel töltött időnek legyen egy olyan hozománya, hogy a családtagok elkezdjenek tudatosabban viszonyulni, erőforrásaikat elkezdjék jobban használni, önértékérzetük nőjön, és valódi, hiteles érzéseiket kezdjék el jobban kifejezni. Azáltal, hogy elmozdulás történik ezen irányba, a játszma elvesztheti erejét, mivel nő az intimitás, jobb lesz a kommunikáció a családban, felnőtt énállapotból kezdenek el beszélgetni egymással a házasfelek.
Ugyanígy csökken a túlsegítés tendenciája a házastársnál, mivel elkezdi meghúzni a határokat a függővel szemben úgy, hogy az addig felvállalt feladatokat nem csinálja többet. Megtanulnak játszma nélkül kapcsolódni egymáshoz. A családkonzulens hozzájárulhat, elősegítője lehet annak a folyamatnak, hogy a függő kimondja, hogy segítségre van szüksége a változáshoz és nemcsak neki, hanem az egész családnak.
Ebben a folyamatban a családkonzulens segít, hogy a függő eljusson a neki éppen szükséges/megfelelő segítői területre, mivel a függőség egy ezerarcú betegség. Ha ezerarcú, akkor a beavatkozás is több szinten történhet, azaz testi-lelki-szociális és spirituális szinten, valamint egyéni, párkapcsolati, családi és közösségi szinten is.
Írta: Telman Enikő, szociális munkás, mentálhigiénés segítő szakember, addikciós tanácsadó, képzésben levő családkonzulens
Felhasznált szakirodalom:
- Eric Berne: Emberi játszmák, 1984
- Békési Tímea, Dr. Kassai Szilvia: Újraépített életek, 2022
- Dr. Kapitány-Fövény Máté: Ezerarcú függőség, Felismerés és felépülés, 2019
